KI VAGYOK ÉN?
Vida Tamás Botond fotográfus, világutazó egy tökéletes társsal, a 90-es évek rom-com szerelmes történetek megszállottja, egy óriási macska gazdija, édesszájú “csokimatyi”. :)
Na, de hogyan is jön ide a fotózás és videózás, vagy a TT-STUDIO?
Régre nyúlik vissza történtem. Még nagyon kicsi gyerek voltam, amikor magával ragadott a fotógráfia. Édesanyám amatőr fotográfus volt és emlékszem, hogy mindenhová állandóan magával vitte a fényképezőgépét és képeket készített. Már akkor lenyűgözött az a masina, aminek mindenféle tekerentyűi voltak. Lehetett tárcsákat tekerni jobbra-balra, az optikán is mindenfélét lehetett állítani és egyszer csak volt egy pillanat, amikor kattant egyet és az a momentum örökre a tiéd volt.
Mindig is érdekelt a dolgok működése és ezt a csodagépet is meg akartam érteni. Talán ennek is köszönhető az a jó pár tönkretett film, amit a kamera felnyitásával vagy túlhúzásával sikerült összehoznom, vagy a rengeteg nem túl jól sikerült polaroid kép, amit a család macskájáról készítettem, aminek emlékeim szerint édesapám nem annyira örült, dehát én élveztem a kattintgatást. Na, ez volt az a pont amikor “megfertőzödtem”.
Aztán semmi. Mármint szó szerint kimaradt az életemből a fotózás. Iskolák, munkahely, vállalkozás, az életem egy teljesen más irányba haladt. Aztán egyszer csak egyik akkori munkatársamnak volt egy eladó fényképezőgépe, amit kis gondolkodás után meg is vettem és innentől nem volt visszaút. A fotózás teljesen magába szippantott.
Mindig is éreztem, hogy másképpen szemlélem a világot, mint akik a környezetemben vannak. Más vagyok, mint a többiek, de eddig a pillanatig nem tudtam, hogy mi is lehet az, ami megkülönböztet tőlük. Itt megértettem. Nekem ez kell. Vonz és nem enged el. Tudod van az a pillanat, amikor látsz egy képet magad előtt, amit csak te látsz és aztán ha ezt meg tudod mutatni a fényképeiden keresztül, na az az igazán wow érzés. Te érezted már? Ha igen, akkor érted miért is csinálom ezt.
Mivel már tudtam, hova tartok fejlődni akartam, ezért el is végeztem a szükséges iskolát, ahol megismerkedtem Tomival, akivel megálmodtuk ezt a vállalkozást. Emlékszem, hogy rengeteget beszélgettünk róla, tervezgettük, szőttük az álmokat, még egy honlapnak is nekiálltunk, de aztán még sem lehetett ez valóság, akkor még nem…
Mindkettőnknek meg kellett járni a maga útját. De még is, az élet szövevényes hálója összefont minket, mert ugyan külön-külön fejlődtünk és dolgoztunk, de rendszeresen összejöttünk kisebb-nagyobb projekteken, míg végül - még nem is az annyira távoli múltban - megtörtént az elhatározás, hogy megcsináljuk. És most itt vagyunk. Nyitottunk egy saját stúdiót, egy szellemi és kreatív műhelyt, fogadjuk a klienseket, vagy éppen mi megyünk hozzájuk, éljük az álmunkat és a hobbink a munkánk.
De még nincs vége, mert mindig vannak új utak. Mostanában a videózás az, ami sokat foglalkoztat. Élvezem, hogy nem csak egy képben vagy képek sorozatában, hanem egy sokkal összefüggőbb történetben mesélhetek. Szerencsés vagyok, mert Tomi igazán jó mentor. Segít, tapasztalatot ad át és tanácsokkal lát el. Hálás vagyok, hogy ilyen mentorom lehet és remélem a fotózás terén én is ugyanezt tudom nyújtani neki.
Ha elolvastad, mostmár talán te is érted, hogy miben különbözünk mindazoktól a fotósoktól és videósoktól, akikkel találkozhatsz. Mi magunkat adjuk, mi emberek vagyunk. Ember a gép mögött. Akivel beszélgethetsz, aki megért, aki segít ha szükséged van rá.
Ha szeretnél még jobban megismerni, gyere el hozzánk a stúdiónkba és vendégünk vagy egy kávéra. Ha már ügyfelünk vagy, akkor köszönöm, hálás vagyok, ha pedig ezután leszel, akkor várunk sok szeretettel!
Üdv:
Vida Tamás
